Heri Kkler kopogs nlkl nyitott a titkos helyisgbe. A levegõ tele volt elektronosssggal, a mennyezeten pedig villmok cikztak, amelyek delejes fnnyel vilgtottk meg a metlkkre fnyezett falakat. Heri megborzongott, mint a lkbe pottyant eszkim. Eszbe jutottak Krampusz Dupladurr professzor szavai. "Fiam, most jl figyelj rm, mert csak egyszer fogom rtelmesen elmondani. Mr t ve beszlnem kellett volna rla, de valahogy soha nem sikerlt sszeszednem a gondolataimat. Tudod nha nem jutnak mr eszembe gy a dolgok, mint rgebben. De mit is akartl nekem mondani, fiam?" Heri azonnal tudta, hogy j helyen jr. Amit ltott, attl elllt a szava jrsa. Mikzben hna al kapta kisebb srlseket szenvedett varzsplcjt, kzelebb hajolt, hogy rvidltsval mg jobban szemgyre vehesse az htott objektumot. Mit sem trõdve a csaltekl kihelyezett robotegrrel s a romlott sajttal, a fõnk htulnzeti narckpvel, a furfangosan idõztett varzsgyertyval, s azzal, hogy hidrognszõke haja lassan az gnek ll, tekintett egyenesen oda vetette az orra el. Mert a falra szegezve ott ragyogott elõtte a delejes mgival thatott, csodatevõ erejû szakrlis trgy, a Fõnk rdemrendje, amelyet mr annyi, de annyi oldalon keresztl keresett... |